TI ÍRTÁTOK,
AVAGY A SZÉP SZÓ VETÉLKEDŐ VERSÍRÁS FELADATÁNAK GYÖNGYSZEMEI
Megadott rímpárokra kellett tetszés szerinti rímképletű költeményt írni.
A verseket a költőpalánták eredeti kéziratának megfelelően közöljük, de egy helyen fenntartottuk magunknak a cenzúrázás jogát. (a zsűri tagjai)
Íme az eredmény:
Az erdő
(Szerző: „Száz isteni ember” csapat)
Most sül a lángos,
messze már a város.
Lenézek a porba,
ott nő egy barna gomba.
Mellettem egy kopár fa,
tetején egy madárka.
A kis madárka rám legyint,
s az erdő mélyébe tekint.
Erdőben a vadaknak
a kisnyulak zokognak,
s majd ha megnőnek,
nekivágnak a mezőnek
Lángos
(Szerző: „Egy igényes százlábú” csapat)
Itt a finom lángos,
nincs messze a város.
Nem jut lángos a vadaknak,
ők meg ezért zokognak.
Itt egy kopár fa,
itt lakik a madárka.
Porból van a kis fészke,
gomba van a szélibe’.
Kitekint a madárka,
legyint, azt bemegy mára.
Szép inge van e nőnek,
jó illata a mezőnek.
Érdekfeszítő tájlíra
(Szerző: „Számtalan ittas ember” csapat)
Leestem a porba, ott volt három gomba.
-A mezőn virágok nőnek!-mondtam a mezőnek.
Elmondtam ezt a vadaknak, ettől folyton zokognak.
Ott áll egy kopár fa, rászállt egy madárka.
Legyintek s tekintek, de látom, hogy lángos lett a város.
A nagyi vendégsége
(Szerző: „Száz elmés irat” csapat)
A nagyi által rántott gomba
véletlenül lehullt a porba.
A nagyi egy jó nagyot legyint,
és a többi gombára tekint.
Nagyi vendégei zokognak,
mert gomba jutott a vadaknak.
Végül felszolgálták a lángost,
illata bejárta az egész várost.
A város fölé hajlott egy kopár fa,
amire rászállott egy szerény madárka.
A madár énekelt a mezőnek,
nem pedig az ott álló nőnek.
Az erdőben
(Szerző: „Száz ivó elefánt” csapat
Él az erdőben, porban az esőtől ázott gomba
Áll ott sok kopár fa, egyiken ül egy madárka.
Fázik teste vadaknak, keservesen zokognak.
Elértük a várost, ettünk egy kis lángost.
Öntöttünk friss vizet a mezőnek, gyűjtöttünk virágot nőnek.
A rímek kavalkádja
(Szerző: „Száz ingerlékeny elefánt” csapat)
A lángos város mellett
vadak zokognak.
Legyint és tekint mindenik.
Porban áll a sok gomba,
kik a mezőnek nőnek.
Kidőlt a kopár fa, mert rászállt a madárka.